27 millió tonna nanoműanyag: veszély a tengerre és az emberekre!

27 millió tonna nanoműanyag: veszély a tengerre és az emberekre!

A riasztó mennyiségű műanyaghulladék az Atlanti-óceán északi részén az elmúlt években intenzív kutatásokhoz vezetett. A lipcsei Helmholtz Környezetkutatási Központ és a Southamptoni Nemzeti Oceanográfiai Központ kutatói által végzett közelmúltbeli tanulmány azt mutatja, hogy becslések szerint 27 millió tonna nanoműanyag található az Atlanti-óceán északi részén. Ezt a megállapítást a tekintélyes „Nature” folyóiratban tették közzé, ahogy a Tagesspiegel beszámol.

A nagyobb műanyag tárgyak, például palackok és zacskók tönkremeneteléből származó nanoműanyagok nemcsak a környezetre, hanem a tengeri élőlényekre is veszélyesek. Melanie Bergmann (AWI) hangsúlyozza, hogy ezek az apró részecskék nagyobb számú szervezetbe és azok szöveteibe tudnak behatolni, ami komoly változásokhoz vezet a sejtszinten. Ami különösen aggasztó, hogy a nanoműanyagok koncentrációja a tengerparti területeken akár ezerszer magasabb, mint a nyílt tengeren. Ennek messzemenő hatásai lehetnek a tengeri ökoszisztémára.

A tengeri élővilág egészségügyi kockázatai

A tanulmány azonosítja a nanoműanyagokhoz kapcsolódó néhány veszélyt. Ezek közé tartozik a növekedés visszamaradása, a szaporodási problémák, a fiziológiai stressz és az immunrendszer zavarai a vízi szervezetekben. További probléma a nanoműanyagok algák kloroplasztiszokra gyakorolt ​​káros hatása, ami csökkentheti a fotoszintézis sebességét. Ez ronthatja a CO₂-felvételt, ami tovább súlyosbíthatja a globális felmelegedést, ahogy a Geo rámutat.

A tanulmány egyik legfontosabb eredménye azt mutatja, hogy a mérési adatok tizenkét helyről származnak az Atlanti-óceán északi részén. A kutatók különböző koncentrációkat találtak: víz köbméterenként átlagosan 25 mg nanoműanyagot mértek a part közelében, míg 1000 méteres mélységben mindössze 7,5 mg-ot. Ez arra utal, hogy a felszínhez közeli vizek szennyezettebbek, mint a mély vizek. A mélytengerben csak polietilén-tereftalátot (PET) mutattak ki, a széles körben használt műanyag polietilént (PE) és polipropilént (PP) azonban nem.

Politikai cselekvés szükségessége

Martin Wagner (NTNU) hangsúlyozza, hogy sürgős politikai intézkedésekre van szükség a plasztikus probléma csökkentésére. A nanoplasztikus probléma mértékére vonatkozó ismeretek ellenére továbbra is nagy az igény a kutatásra, különös tekintettel e részecskék biológiai hatásaira. Mark Lenz (Geomar) a nanoműanyagokkal kapcsolatos rossz adatokra figyelmeztet, ami megnehezíti a helyzet teljes körű felmérését.

Az Atlanti-óceán északi részén a nanoműanyagok elterjedésével és veszélyeivel kapcsolatos új betekintések jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy megértsük a globális műanyagszennyezést, és rávilágítanak a tengeri ökoszisztémák védelme és megőrzése érdekében tett azonnali intézkedések sürgősségére.