Suche
Mein Konto
11 év után első uráli bagoly utód a lipcsei állatkertben!
Tizenegy év után újra kikelnek a sólyombagoly-fiókák a lipcsei állatkertben, ami jelentős siker a németországi fajvédelem szempontjából.
11 év után első uráli bagoly utód a lipcsei állatkertben!
Jó okuk volt az örömre a lipcsei állatkertben: tizenegy év után először sikerült az állatkert gondozóinak feljegyezni fiatal sólyombagolyokat. Ez a Németországban sokáig kihaltnak tekintett bagolyfaj a célzott fajvédelmi intézkedéseknek köszönhetően ismét stabilizálódott. Az állattartók a hím sólyombagoly éberbbé és figyelmesebbé vált viselkedésében változást észleltek, ami végül izgalmas felfedezéshez vezetett: a fészekben két tojást találtak, amelyekből május elején két fióka kelt ki. A fiatal madarak mára önbizalomra tettek szert, és a Leopárdvölgy madárházában is megfigyelhetők. Ez jelenti thuringen24.de.
Az éjszakai, félénk viselkedésükről ismert sólyombaglyok általában szívesebben tartózkodnak a fák menedékében. Szaporodási sikerük a lipcsei állatkertben jelentős mérföldkő a fajvédelemben. Ez a bagolyfaj 200 éve gyakorlatilag eltűnt Németországban, ami jelentős veszélyeztetettségre utal. A fajvédők 2007-ben érték el első szaporodási sikerüket a szabadföldön a Bajor Erdő Nemzeti Parkban. 2014-re a bajor-cseh határ menti térség állománya 15-20 pár körülire nőtt. 2017 óta több mint 100 sólyombagolyt engedtek szabadon szabadon freipresse.de rámutat.
Fajvédelmi és visszatelepítési projektek
A lipcsei állatkert fiatal madarai egy Ausztriában zajló visszatelepítési projekt részeként állnak rendelkezésre. A fiókák átadásának pontos időpontja azonban még mindig nem tisztázott. Régi történetek és feljegyzések szerint az uráli baglyot 100 évvel ezelőtt kihaltnak tekintették Németországban; Az utolsó befogott példányt 1926-ban találták meg a Cseh-erdőben. A kritikus múlt ellenére az uráli baglyok globális populációja jelenleg nincs veszélyben, bár Németország regionális populációi törékenyek.
Az uráli baglyok könnyen felismerhetők nagy, kerek fejükről és jellegzetes arcfátyoljukról. Jelentősen különböznek a sárgásbarna bagolytól, amely kisebb és könnyebb. Táplálékuk egerekből, galambokból, verebekből, gyíkokból és rovarokból áll, élőhelyként elsősorban a nyílt erdőket részesítik előnyben. Ennek a lenyűgöző bagolyfajnak az elterjedése Skandináviától a Baltikumon át Japánig terjed, Közép- és Dél-Európában elszigetelt populációkkal.