Riasztó tanulmány: A láthatatlan nanoműanyagok veszélyeztetik óceánjainkat!

Transparenz: Redaktionell erstellt und geprüft.
Veröffentlicht am

Egy új tanulmány szerint riasztó mennyiségű nanoműanyag található az Atlanti-óceán északi részén, ami jelentős veszélyt jelent a tengeri környezetre.

Eine neue Studie zeigt alarmierende Mengen an Nanoplastik im Nordatlantik, das die marine Umwelt erheblich gefährdet.
Egy új tanulmány szerint riasztó mennyiségű nanoműanyag található az Atlanti-óceán északi részén, ami jelentős veszélyt jelent a tengeri környezetre.

Riasztó tanulmány: A láthatatlan nanoműanyagok veszélyeztetik óceánjainkat!

A lipcsei Helmholtz Környezetkutatási Központ (UFZ) riasztó tanulmánya új eredményeket tárt fel a nanoműanyagok láthatatlan veszélyével kapcsolatban az óceánban. A Dušan Materić által vezetett kutatás azt mutatja, hogy a nanoműanyagok mennyisége az óceánokban sokkal nagyobb lehet, mint azt korábban gondolták. Ennek súlyos következményei lehetnek a tengeri élővilágra és az éghajlatra, amint az utopia.de beszámol.

A mérési adatok tizenkét helyről származnak az Atlanti-óceán északi részén, amelyek a part közelében és a mélytengerben egyaránt voltak. Meglepő módon azt találták, hogy a nanoműanyagok tömege meghaladhatja a látható műanyagok és mikroműanyagok tömegét. Becslések szerint az Atlanti-óceán északi részének felső vízrétegében a nanoműanyagok mennyisége körülbelül 27 millió tonna, ami megfelel a teljes Atlanti-óceán makro- és mikroműanyagainak mennyiségének.

Vizsgálati módszerek

A kutatók új módszertant dolgoztak ki a vízminták tömegspektrométerrel történő elemzésére. Ez a technika lehetővé teszi a kémiai ujjlenyomatok azonosítását a műanyagokon. A mintákban polietilén-tereftalátot (PET), polisztirolt (PS) és polivinil-kloridot (PVC) mutattunk ki. Érdekes módon nem találtak polietilénből (PE) vagy polipropilénből (PP) készült nanorészecskéket. A nanoműanyaggal való szennyezettség lényegesen nagyobb volt a magasabb vízrétegekben, mint az óceán mélyén, és a part menti vizek koncentrációja magasabb volt, mint az Atlanti-óceán nyílt részén, a science.de szerint.

A begyűjtött minták azt mutatták, hogy 10 méteres mélységben átlagosan 18,1 mg/m³ nanoműanyag volt, míg a tengerparti területeken ez az érték 25 mg/m³-re nőtt. 1000 méteres mélységben a szubtrópusi áramörvényen belül 13,5 mg/m³, kívül 7,5 mg/m³ volt az érték.

Az ökoszisztémára gyakorolt ​​hatások

A tudósok a nanoműanyagok potenciális veszélyeire figyelmeztetnek. Melanie Bergmann, az Alfred Wegener Intézet munkatársa kiemeli, hogy a műanyaghulladék jelentős negatív hatással van a tengeri élővilágra, beleértve a növekedés visszaszorítását és az immunrendszer megzavarását. Emellett a nanoműanyagok csökkenthetik az algák fotoszintézisének sebességét, ami tovább súlyosbíthatja a globális felmelegedést – hangsúlyozza Katsiaryna Pabortsava, az Országos Oceanográfiai Központ munkatársa. A nanoműanyagok hatásaival kapcsolatos ismeretek hiánya jelentős, mivel ezeknek a kis részecskéknek a környezeti mintákban történő azonosítása és elemzése kihívást jelent.

A tanulmány eredményei rávilágítanak az óceánok nanoműanyag-szennyezésének mértékére és a műanyagszennyezés elleni küzdelem sürgős fellépésére. A meglévő nanoműanyagokat nem lehet könnyen eltávolítani, ezért megelőző intézkedésekre van szükség a műanyagszennyeződés csökkentésére. A szennyezés mértéke és a tengeri ökoszisztémára gyakorolt ​​következményei komoly aggodalmat keltenek a tudósokban.