Klímaváltozás az építőiparban: 1400 milliárd euróra van szükség a klímasemleges átalakításhoz!

Klímaváltozás az építőiparban: 1400 milliárd euróra van szükség a klímasemleges átalakításhoz!

A németországi CO2-kibocsátásról szóló vita egyre sürgetőbbé válik. Németország lakóépületei a nemzeti CO2-kibocsátás mintegy 14 százalékáért felelősek. Egy mostani tanulmány rávilágít erre a tényre, amely megmutatja, hogy egy klímabarát átalakuláshoz milyen óriási anyagi igények szükségesek. A tanulmány szerint az ingatlanszektor szerkezetátalakítása mintegy 1400 milliárd euróba kerül majd. Ezek a számok rávilágítanak arra, hogy sürgős intézkedésre van szükség a szén-dioxid-mentesítés terén, amelyet rendkívül nagy kihívásnak neveznek. Arne Holzhausen, az Allianz Research munkatársa hangsúlyozza, mennyire fontos a korai intézkedések megtétele a klímavédelem követelményeinek való megfelelés érdekében. Az eredmények az Allianz és az Allianz Trade közös tanulmányából származnak, amely átfogóan elemzi az építőipar és az ingatlanszektor helyzetét.

A klímabarát szerkezetátalakítás szükségessége nem csak Németországban egyértelmű. Globális tanulmányok azt is mutatják, hogy az építőipar döntő szerepet játszhat a CO2-kibocsátás csökkentésében. A McKinsey és a World Economic Forum kutatása szerint az építőipar szén-dioxid-kibocsátása 2050-ig akár 75 százalékkal, azaz 4 gigatonnával is csökkenthető. A körkörös gazdaság bevezetése kulcsfontosságú stratégia, amelynek értékteremtési potenciálja akár 360 milliárd dollár is lehet.

Körkörös gazdaság az építőiparban

Az elemzés hat alapvető építőanyag, például cement, beton, acél, alumínium, műanyag, üveg és gipsz körkörös koncepciójára összpontosít. Fontos megjegyezni, hogy a 2050-ig szükséges infrastruktúra 75 százalékát még ki kell építeni, különösen az olyan feltörekvő régiókban, mint Afrikában, a Közel-Keleten és Ázsiában. Az építőipar, amely az anyagfelhasználás egyharmadáért és a globális CO2-kibocsátás 26 százalékáért felelős, szintén fontos gazdasági alapot biztosít, a világ népességének 7 százalékát foglalkoztatja, és a gazdasági kibocsátás 13 százalékát adja.

Ahogy a világ népessége növekszik és urbanizálódik, az építőipari tevékenység folyamatosan növekszik. Valójában 40 naponta épül egy New York City méretű új épület. A tanulmány három kulcsfontosságú területet határoz meg a szénlábnyom javítására: az anyagok körforgását, az energia újrahasznosítását és a CO2 további felhasználását vagy tárolását. Különösen a cement és a beton, amelyek együttesen az építőipar kibocsátásának 30 százalékát adják, jelentős, 7 százalékos globális CO2-kibocsátási forrást jelentenek.

A CO2 megtakarítás lehetősége jelentős. A megújuló energia felhasználásával, az újrahasznosítással és a CO2 tárolásával 2050-ig összesen 2440 millió tonna CO2-t lehetne megtakarítani. Az acél 970 millió tonnás megtakarítási potenciállal is rendelkezik, míg az alumínium 330 millió tonna, a műanyag pedig 149 millió tonna CO2-t takaríthat meg az újrahasznosítható energia optimalizált alkalmazásával és az újrahasznosítási módszerek optimalizálásával. Sebastian Reiter, a McKinsey munkatársa kiemeli, hogy kulcsfontosságú az építőiparban a körforgásos megközelítések azonosítása és megvalósítása.

Ezen információk ismeretében egyértelmű, hogy az építőiparban és az ingatlanszektorban elengedhetetlen az éghajlati célok megvalósításának összehangolt megközelítése. Csak egy átfogó, ökológiai és gazdasági szempontokat egyaránt figyelembe vevő stratégia révén sikerülhet a szükséges átalakítás, és 2050-ig elérhetők a klímacélok.